Találtam egy érdekes kihívásos oldalt, bár sajnos megszűnt, de szerencsére nem törölték a tartalmat. Egy zenei kihívásukra esett a választásom, ami 3 napos. Az első a zenei stílusról szól. Sok féle zenét szeretek, de a rock áll hozzám a legközelebb. Amikor gyerek voltam, nem válogattam a különféle stílusok közül és az előadó sem érdekelt igazán. Régi dalok közül még mindig akad olyan, amit ma is szívesen hallgatok meg. A Linkin Park és a Limp Bizkit válltak a kedvenceimmé, amikor általános iskolás voltam. De hallgattam Metallicát és Tankcsapdát is. A Kiss-ről sem érdemes megfeledkeznem. Az első kedvenc együttesem a The Rasmus volt, 2003-ban ismertem meg őket. Minden dalukat ismertem és meg is voltak lemezeken. Énekórára róluk írtam, igaz, csak hármast kaptam érte. Rajongásom irántuk hosszú ideig tartott és nem is igazán hallgattam mást akkoriban. Amikor már laposodott az irántuk érzett szeretetem, visszatértem ahhoz, hogy meghallgattam bármit, ami szembe jött velem. 2005-ben megismerkedtem az anime műfajjal, így az anime zenékre tértem rá. Ez a korszak sokkal tovább tartott és még a mai napig is tart. Nagyon sok dalt hallgattam és együtteseket ismertem meg, amiket meg is szerettem. Lényegében a zenei stílusomat nem tudnám behatárolni, hiszen mindenre vevő vagyok. Többségben Japán dalokat hallgatok, de mostanában az Irigy Hónaljmirigy zenéire is rátaláltam. Hozzáteszem, ifjú koromban hallgattam őket is. De amit mindig meghallgatok és sose unok meg, azok a One Piece anime openingjei. Volt már rá példa, hogy meguntam dalokat, de ezek az openingek kicsit sem unalmasak számomra.

Bár arról volt szó, hogy magamról nem fogok írni, de a tegnapi nap kissé megváltoztatta a dolgokat. A tegnapi napon rájöttem, hogy a fiam nélkül egy senki vagyok. Durván hangzik és erős kijelentés is, de amikor az egyik mamája elvitte (egész napra), egyszerűen nem találtam a helyem. Voltak ugyan dolgaim, de azokat leszámítva jöttem rá, hogy hiába van párom, hiába szeretem és kapom ezt tőle vissza is, a gyerekem nélkül nem tudnék létezni. Ebből kifolyólag nem tudom megérteni azokat a szülőket, akik bántják, vagy menekülnek a saját gyereküktől. Természetesen nem fogok senkit sem elítélni. Amiben biztos vagyok, hogy máskor nem fogom elengedni ilyen hosszú időre. Nem láncolom magamhoz, de a tegnapi érzések gondolatától is szarul érzem magam, pedig már a saját szobájában pihen épp. Azonban nem szoktam sokáig rágódni bizonyos dolgokon, így el is felejtem, de jó volt kiírni magamból.
Arra gondoltam, hogy alkotok saját magamnak egy kihívást. Egyelőre nincsenek még konkrét ötleteim, csupán halványan. Nem olyat kell elképzelni, hogy ejtőernyőzök, vagy bármi extrém. Olykor egy kérdés, vagy feladat. Laza és könnyen megoldható dolgok. Egyszerű kérdések, egyszerű gondolatokkal. Igazán jól hangzik, már csak megvalósítani kell, de előtte kitalálni sem ártana. Akárhogy is... hamarosan jelentkezem.

Minden kezdet nehéz, így van a blog megkezdésével is. Az ember nem mindig tudja, hogy pontosan mivel is kezdjen. Természetesen nem saját magamról szeretnék írni. Inkább a gondolataimat tenném közzé. A téma kötetlen lenne, hiszen annyi, de annyi minden van, ami érdekel és azokról meg is van a véleményem. De azért illő lenne bemutatkozni is. Harinezumi néven leszek itt és sok másik helyen is. Egy fansub csapat egyik tagja vagyok, melyet Mahou Fansub néven lehet megtalálni. Animék és mangák magyarra való fordításával foglalkozunk. Ennyit a reklámról. Én magam már 32 éves vagyok, ráadásul feleség és anya is. Nem egyszerű a hobbit, a családot és a házimunkát megfelelően szétosztani, de meglehet oldani a dolgokat. Igaz, van, amikor a hobbi félre van rakva, de úgyis lesz rá később idő. Anyának lenni egyébként nagyon jó, de hatalmas felelősség is, hiszen egy másik életről kell gondoskodni, jó példát mutatni és tanítani is. De az életben nem csak a gyerekek, hanem mi felnőttek is tanulunk. Nyílván nem az iskolára gondolok, hanem a nagybetűs életre. Sokan abban a hitben vannak, hogy már mindent tudnak, de ez egyáltalán nincs így. Nincs olyan ember, aki mindent tud az életről. Persze mindig van, amikor az egyik ember nem ért egyet a másikkal. Biztos van olyan, aki nekem nem adna igazat. De hogy visszakanyarodjak a blogomra és annak témájára... Előre is elnézést, ha az "anime" kinézet nem tetszik sokaknak, de szeretnék hű lenni ahhoz, amit szeretek. Talán animékről alkotott véleményeim is helyet kapnak, de ezt nem ígérem meg. Gondolkodtam, hogy saját írásaimat is felhelyezem ide, de mivel nincs, így ez kilőve. Azonban jó lenne egy olyan dolog, amivel mégis csak kitűnik ez a blog a többi közül. Egyelőre nem tudom, hogy mi is legyen ez a dolog. Addig is a saját gondolataimat osztanám meg mindenről, amiről csak lehet. Előre leszögezem, hogy nem ítélkező blog lesz. Nem várom el, hogy sokan olvassák azt, amiket írok majd a jövőben, de azért jól esne pár komment a későbbiekben. Hamarosan jelentkezem.