B�r arr�l volt sz�, hogy magamr�l nem fogok �rni, de a tegnapi nap kiss� megv�ltoztatta a dolgokat. A tegnapi napon r�j�ttem, hogy a fiam n�lk�l egy senki vagyok. Durv�n hangzik �s er�s kijelent�s is, de amikor az egyik mam�ja elvitte (eg�sz napra), egyszer�en nem tal�ltam a helyem. Voltak ugyan dolgaim, de azokat lesz�m�tva j�ttem r�, hogy hi�ba van p�rom, hi�ba szeretem �s kapom ezt t�le vissza is, a gyerekem n�lk�l nem tudn�k l�tezni. Ebb�l kifoly�lag nem tudom meg�rteni azokat a sz�l�ket, akik b�ntj�k, vagy menek�lnek a saj�t gyerek�kt�l. Term�szetesen nem fogok senkit sem el�t�lni. Amiben biztos vagyok, hogy m�skor nem fogom elengedni ilyen hossz� id�re. Nem l�ncolom magamhoz, de a tegnapi �rz�sek gondolat�t�l is szarul �rzem magam, pedig m�r a saj�t szob�j�ban pihen �pp. Azonban nem szoktam sok�ig r�g�dni bizonyos dolgokon, �gy el is felejtem, de j� volt ki�rni magamb�l.
Arra gondoltam, hogy alkotok saj�t magamnak egy kih�v�st. Egyel�re nincsenek m�g konkr�t �tleteim, csup�n halv�nyan. Nem olyat kell elk�pzelni, hogy ejt�erny�z�k, vagy b�rmi extr�m. Olykor egy k�rd�s, vagy feladat. Laza �s k�nnyen megoldhat� dolgok. Egyszer� k�rd�sek, egyszer� gondolatokkal. Igaz�n j�l hangzik, m�r csak megval�s�tani kell, de el�tte kital�lni sem �rtana. Ak�rhogy is... hamarosan jelentkezem.